Bevonat megfigyelése és mérése digitális mikroszkóppal
Amikor viszonylag vékony bázisanyagok (céltárgyak), például filmek, lemezek, acéllemezek vagy üveg felületkezelés során új funkciót kapnak, azt „konverziónak” is nevezik. Általában ezt bevonatképzéssel valósítják meg, például vegyszeres bevonással, leválasztással vagy porlasztással. A funkcionalizálást számos területen alkalmazzák, például okostelefonok és tabletek érintőpanel elektródáinál, LCD-üvegek vékonyrétegű bevonatainál, valamint elektronikai NYÁK-ok precíziós mintázásánál. Ez a rész bemutatja a bevonatok megfigyelésének és mérésének példáit digitális mikroszkóppal.
- A fémbevonás és a bevonás közötti különbség
- A bevonás céljai
- Bevonatok típusai
- Példák bevonat megfigyelésére/mérésére digitális mikroszkóppal
A fémbevonás és a bevonás közötti különbség
- Fémbevonás
- Galvanizálásnak nevezzük, amikor egy vezetőképes fém felületét eltérő anyaggal vonják be. Ez lehet a leggyakoribb módszer, amely arra szolgál, hogy egy anyagot fémmel vonjanak be. A további módszerek a vegyszeres fémbevonás, amely kémiai reakciókon alapul, bevonás olvadékkal, melynek során fémolvadékba merítik az anyagot, és a gőzleválasztás, amelyhez fémgőzt használnak.
- Bevonás
- Bevonással vezetőképes és nem vezetőképes felületeken is létre lehet hozni filmréteget. A fémbevonást tekinthetjük a bevonás egyik típusának.
A bevonás céljai
- Funkcionalizálás
- A bevonást használhatjuk egy bázisanyag (céltárgy) funkcionalitásának növelésére, például a tapadás, nedvesíthetőség, víztaszító képesség, korrózióállóság, hőállóság és kopásállóság javítására.
- Felületkezelés
- A felületkezelés a bázisanyag felületének optimalizálására szolgál vegyszere bevonással. Egy példa erre a félvezető lapkák hidrofób kezelése vegyszerrel a rezisztfólia felvitele előtt.
- Dekoráció (dizájn)
- A bevonatokat gyakran egy tárgy megjelenésének javítására használják.
Bevonatok típusai
- Száraz bevonás
- A száraz bevonás annak a technikának az általános megnevezése, melynek során a bázisanyag funkcionalizálására „szilárd” anyagot használnak. A jellemző bevonási módszerek közé tartozik a vákuumos leválasztás, az ionos fémbevonás és a porlasztás. A száraz bevonást fém alapanyagok bevonására használják, és kiváló minőségű leválasztást tesz lehetővé anélkül, hogy szárításra lenne szükség. A hátrányai közé sorolható a berendezés nagy mérete, a folyamatos termelés korlátai és a magasabb költségek.
- Nedves bevonás
- A nedves bevonás technikáját számos iparágban elterjedten használják. A funkcionalizáláshoz használt anyagot egy hordozóban feloldva vagy diszpergálva „elfolyósítják”. Az elfolyósított anyagot egyenletesen felviszik a bázisanyagra, majd megszárítják vagy kikeményítik, és így szilárd filmmé alakul át. Ha meg kell akadályozni a por, ill. idegen részecskék megtapadását a folyékony filmben, a nedves bevonást tisztatérben végzik. A száraz bevonástól eltérően ehhez a módszerhez nincs szükség vákuumra, hanem légköri nyomáson végezhető az eljárás. Berendezések széles választéka áll rendelkezésre, és a céltárgyat (bázisanyagot) folyamatosan lehet adagolni. Mivel a nedves bevonás számos előnnyel jár a nagy volumenű termelés szempontjából, széles körben elterjedt a különféle felületkezelő rendszerekben.
Példák bevonat megfigyelésére/mérésére digitális mikroszkóppal
Bemutatjuk a legújabb példákat a bevonatok megfigyelésére és mérésére a KEYENCE VHX sorozat 4K-s digitális mikroszkópjával.
Optikai árnyékhatás üzemmód (színtérkép) képe
Az optikai árnyékhatás üzemmód lehetővé teszi a felületi szabálytalanságok megjelenítését.
VH-Z20, 200×, koaxiális megvilágítás
- A: Normál kép
- B: Differenciál-interferencia kontrasztos (DIC) + HDR-kép
A differenciál-interferencia kontraszt (DIC) és HDR lehetővé teszi az egyenetlen felvitel megjelenítését.
VH-Z20, 100×, gyűrűs megvilágítás
- A: Normál kép
- B: Mélységkompozíciós kép
Az átlátszó bevonatok megfigyelése is lehetséges.
Az automatikus területmérés lehetővé teszi a bevonatrészecskék eltéréseinek mennyiségi meghatározását.
Idegen részecskék vannak jelen a bevonat anyagában.