Optikai mikroszkópok

Mit nevezünk optikai mikroszkópnak?

Az optikai mikroszkóp azoknak a mikroszkópoknak az általános elnevezése, amelyek látható fényt és üveglencséket használnak a tárgyak nagyított vizsgálatához.
Mivel régebben élő szervezetek, például mikroorganizmusok, valamint növényi és állati sejtek megfigyelésére használták őket, biológiai mikroszkópoknak is nevezzük.

Optikai mikroszkóp felépítése

Antonie Philips van Leeuwenhoek Hollandiában a 17. század második felében létrehozta az egylencsés mikroszkópot (olyan mikroszkóp, amelyben egyetlen lencse van), és felfedezte a mikroorganizmusokat és a spermiumot.
Robert Hooke az Egyesült Királyságban ugyanekkor alkotta meg az összetett mikroszkópot, amelyben két lencsét kombinált: az objektívlencsét és az okulárt, és a háncsszövet megfigyelésére használta.
Mivel annak felépítése úgy nézett ki, mint a méhkaptár sok kis egysége, az egységeket sejteknek nevezte el. Ebből alakult ki a sejt biológiai fogalma.
A jelenleg használt optikai mikroszkópok általában összetett mikroszkópok, amelyek egy objektív lencsét kombinálnak az okulárral.
Az optikai mikroszkópokra jellemző, hogy a fényforrás a minta alatt helyezkedik el, amit a rajta áthaladó fény objektívvel történő felnagyításával lehet megfigyelni.
Ezért a fényt át nem engedő tárgyakat nem lehetséges megfigyelni. Ilyen minták vizsgálatához vékony metszeteket kell készíteni, és a metszeteket üveg tárgylemezen vagy hasonló tárgyon rögzíteni.
A sztereomikroszkópokkal olyan tárgyak vizsgálhatók, amelyeket nem lehet vékony metszetekre felvágni.
A sztereomikroszkópok olyan optikai mikroszkópok, amelyek fényt vetítenek le a mintára. A visszavert fényt az objektív lencse nagyítja fel a vizsgálathoz.
A sztereomikroszópokon két okulár található, ami 3D-s vizsgálatot tesz lehetővé, mintha szabad szemmel néznénk a mintát.
A sztereomikroszkópokat viszonylag kis nagyítású vizsgálatoknál alkalmazzák. A metallurgiai mikroszkópokat a mintákról visszatükröződő fény vizsgálatára használják nagy nagyítással.

Optikai mikroszkóp alkalmazásai

Két pont között a szabad szemmel megkülönböztethető legkisebb távolság 0,1 mm, ami egy hajszál vastagságának felel meg.
Az optikai mikroszkópoknál a minimális távolság, amit meg lehet különböztetni, 200 nm.
Az elektronmikroszkópokat általában 200 nm-nél kisebb tárgyak vizsgálatára használják.

Mikor használunk VHX sorozatú digitális mikroszkópokat

A nagy mélységélesség lehetővé teszi a mélységkompozíció funkciót, amely a teljes képet fókuszáltan jeleníti meg a képernyőn még nagy nagyítás mellett is

Nincs szükség arra, hogy elvágják vagy polírozzák a céltárgyat. (Roncsolásmentes vizsgálat lehetséges.)

A nagy megfigyelési távolság lehetővé teszi a tetszőleges szögből történő vizsgálatot

Az alapkiépítésben felszerelt kamera és monitor lehetővé teszi, hogy a monitoron lévő képekkel azonos minőségben rögzítsenek fényképeket

Síkok és 3D profilok mérése is lehetséges

Optikai mikroszkópok

Az optikai mikroszkópok a leggyakrabban előforduló típusok.
A több objektívlencséből álló objektív használatával az egylencsés mikroszkópokhoz képest 100-, 200- vagy 300-szoros nagyítással lehet velük megfigyelni a céltárgyakat.
Ebben a fejezetben részletesen bemutatjuk az optikai mikroszkópokat.